bolt
Traumatológiai segédeszközök, töréskezelés

 Traumás sérülések

A traumatológia (baleseti sebészet) az orvostudomány azon ága, amely a sérülések felismerésRögzítőével és kezelésével foglalkozik. Sérülések általában baleset során jönnek létre. Balesetnek az egyszeri, hirtelen külső erőbehatást nevezzük, amely egészségkárosodást hoz létre a sérült akaratán kívül.

A traumatológiai sérülések kezelésében számos gyógyászati segédeszközt alkalmaznak, elsősorban ortéziseket. Az ortézis  testen viselt segédeszköz, amely támaszt, rögzít vagy tehermentesít. Az ortézisekre az aktív sportolóknak éppúgy szükségük lehet , mint azoknak, akik baleset során csont-, szalag-, vagy ízületi sérülést szereztek.  A kóros elváltozások, nem gyógyítható betegségek esetén az ortézisek megváltoztatják a beteg életminőségét:  pótolhatják a kiesett funkciót, segítenek az állapot megőrzésében.

Az alábbiakban néhány gyakori traumás sérülést mutatunk be. Olyan sérüléseket, amelyek kezelésében fontos szerepet játszik a megfelelő rögzítés.

Csonttörés (fractura)

A csonttörés akkor keletkezik, ha külső erőbehatás (pl. erős ütés) hatására a csont folytonossága megszakad. Direkt törés az erőbehatás helyén jön létre, és rendszerint nagyobb lágyrész károsodással jár. Az indirekt törés az erőbehatás helyétől távolabb keletkezik (tehát nem az ütés helyén), és viszonylag kisebb lágyrész károsodással jár együtt.
  

 A törés tünetei
 

  • Alakváltozás (deformitás)
  • rendellenes mozgathatóság
  • csontrecsegés
  • A törés helyén duzzanat észlelhető.
  • Fájdalom jelentkezik a törés helyén, mely helyi nyomásra fokozódik. Néha csak mozgáskor vagy mozgatásra jelez a beteg fájdalmat.  

 

A helyre tett és megfelelő gyógyászati segédeszközzel  jól rögzített törés fájdalma megszűnik.

A korszerű töréskezelés lépései

 
Repozíció (helyretétel): A törés pontos helyretétele után gyógyul meg leghamarabb.
Retentio (helyben tartás): A helyre tett törést helyén tartva kell rögzíteni a csontos gyógyulásig.
Rehabilitáció (utókezelés): A végtag működőképességét, funkcióját meg kell tartani a kezelés folyamán, illetve mielőbb helyre kell állítani. Ennek fő eszköze az aktív mozgás gyakorlása.
 
A törések kezelésére kétféle módszer alakult ki: a konzervatív töréskezelés, valamint az operatív (műtéti) kezelés.
 
A konzervatív kezelés lényege az elmozdulás mielőbbi megszüntetése; a helyre tett törés megszakítás nélküli, tartós rögzítése a csontos gyógyulásig, valamilyen segédeszközzel. Hagyományosan gipszsínt vagy gipszkötést alkalmaznak, de ma már innovatív, korszerű műanyagból vagy parafából készült ortézisek is rendelkezésre állnak.
 
Az operatív kezelés (műtéti kezelés) során, a csont törött végeit műtéti eljárással testen belül rögzítik egymáshoz. Ez az eljárás olyan szilárd rögzítést biztosít, hogy a műtéttel elért belső stabilitás a végtag aktív mozgását rögtön lehetővé teszi, s a külső rögzítés feleslegessé válik.
 

Ízületi sérülések
 

Az ízületi sérülések típusai:

  •  Zúzódás az ízületet ért direkt trauma. Vérömlennyel, duzzanattal, fájdalommal jár. A sérült végtag nyugalomba helyezésével, borogatással, jegeléssel érhetjük el a gyorsabb gyógyulást.
  •  Rándulás indirekt trauma hatására jön létre. Szalagmegnyúlással járhat. Kezelésében a megfelelő rögzítés döntő fontosságú.
  • Szalagszakadás esetén az ízület instabil, bizonyos mértékig kifordítható. Főként boka-, térd- könyök- és vállízületben alakulhat ki. Helyreállítása legtöbbször műtétet igényel.
  • Ficam során az egyik ízületi vég normális helyét elhagyja, és rendellenes helyen rögzül.
     

Ficam (luxatio) az a kóros állapot, melyben az egyik ízületi vég normális helyzete tartósan megváltozik oly módon, hogy helyét elhagyja. Sérülés esetén ez az állapot az ízület lágyrészeinek (tok, szalagok) szakadásával, s az ebből eredő bevérzéssel jár. Részleges vagy másképpen félficam esetében az ízületi felszínek nem a megfelelő módon érintkeznek. Teljes ficam esetében az ízvégek teljesen eltávolodnak egymástól.

A ficamok fajtái:

Traumás ficamok oka erőművi behatás, mely direkt (közvetlen), de főleg indirekt (közvetetten az ízületre ható) lehet. Főleg a nagy erőkarokon mozgó ízvégű, mozgékony ízületeken fordul elő.
A patológiás vagy spontán ficamok az ízületi végek betegségei miatt kis erőbehatásra, vagy a végtag használata közben, spontán keletkeznek.
Külön fogalom a szokványos ficam (luxatio habitualis). Oka vagy az ízület részleges fejlődési zavara, vagy a traumás ficam után maradó ízületitok-lazaság, néha mindkettőt együttesen észleljük. A habituális ficam helyretétele könnyű, néha a beteg maga is elvégzi. Gyakran a vállízületben, ritkábban a térdkalácson, vagy az állkapocsízületben fordul elő. Kezelése műtéti úton lehetséges.
Ha a ficam nem kerül helyretételre és hetekig kórosan fennmarad, idősült ficamról beszélünk. Gyógyításához általában műtét szükséges.
A ficamodott csontvég a ráfeszülő bőrt is átszakíthatja, s ilyenkor nyílt ficam keletkezik. A fertőzés veszélye miatt ez súlyos sérülésnek számít.

A ficamhoz gyakran társul csonttörés. Az elmozdult ízvégek ficam közben egymáshoz feszülnek, a gyengébbik lereped. A megfeszülő szalagok, izmok ficam közben tapadásukat csontdarab formájában kiszakíthatják.

A ficam tünetei bizonyos mértékig hasonlóak a töréséhez - fájdalom, működési zavar jelentkezik. A sérült ízület fájdalmasan merev, a mozgatási kísérlet fájdalmat vált ki. A ficamos alak- és kontúrváltozások igen jellemzőek, a kórisméhez többnyire fizikális vizsgálat is elegendő. A ficamhoz társult törések viszont csak röntgenvizsgálattal tisztázhatók, ezért helyretétel előtt röntgenvizsgálat mindenképpen szükséges.

A ficamok kezelése mielőbbi helyretételből és a megfelelő rögzítésből áll. A kificamodott ízület helyre tételével ne próbálkozzunk, bízzuk szakemberre. Nagyobb ízület ficamának helyretételéhez megfelelő izomellazulást biztosító narkózis szükséges. Erőltetett kísérlet töréshez, melléksérüléshez vezethet. A repozíció (helyretétel) eredményét röntgenvizsgálattal kell ellenőrizni. A szakadt ízületi tok, szalagok és lágyrészek gyógyulását megfelelő ideig fenntartott rögzítés biztosítja.