Zárt törés esetében a sérült végtagot rögzíteni kell. Nagy fájdalom esetén a sérültnek fájdalomcsillapító adható.

A felső végtag törése esetén a végtagot sínezzük, felkötjük, a törzshöz pólyázzuk.

Az alsó végtagot rögtönzött sínekkel (deszka, seprűnyél, síléc) rögzítjük, és szükség szerint az ellenoldali ép végtaghoz pólyázzuk.

Gerinctörés gyanúja esetén az egész test alá helyezett deszkával érhetünk el ideiglenes rögzítést, ez ajánlott medencetörés esetében is.

 

Nyílt törés esetében a sebre ne tegyünk semmit (pl. sebhintőport, fertőtlenítőszer), csak steril kötöző anyaggal fedjük le. Külvilágra került, seben kibújt csontrész megtisztításával ne kísérletezzünk, helyre tenni ne próbáljuk, hanem adott helyzetben rögzítsük. Az orvosi ellátásig a kötést vízhatlan (pl. műanyag, nylon) fedőréteggel takarjuk le. Így nagyobb eséllyel elkerülhetjük, hogy az átázott kötésen át kórokozók kerüljenek a sebbe.

A nyílt törésre feltett első steril kötést nem szabad az ellátás szakaszain (rendelő, vizsgálóhelyiség, röntgen stb.) lebontogatni, csak a műtőben, steril körülmények között eltávolítani. Így védekezhetünk eredményesen a nyílt törés kórházi fertőződése ellen.

 

Figyeljünk arra, hogy a törést szenvedett sérültek szállítása kíméletesen történjen: megfelelő elhelyezésben, a törött végtag rögzítése és fájdalomcsillapítás mellett. Mindezek nélkül a szállítás traumája fokozhatja a sérülés helyi kiterjedését. Másodlagos elmozdulások jöhetnek létre a törésben, másodlagos ér- és idegsérülések keletkezhetnek.